Satine és Obi-Wan története

[Lara]

Athos végül nem tudott semmilyen mobil építményt a Jedik rendelkezésére bocsátani. Mindketten a szokásos túlélő-felszerelést vitték magukkal, és a lehető legnagyobb feltűnéssel távoztak a hercegnő búvóhelyéről. Mindkét Jedi teljes mértékben elégedett volt, úgy érezték, ennél megfelelőbb alkalom nem is adódhatna a lázadók számára, hogy újabb merényletet hajtsanak végre.
A fedő sztori az volt, hogy a bolygóra érkezett egy másik Jedi-mester, akivel mindenképpen találkozniuk kellett. Mivel nem volt elegendő jármű a búvóhelyen, ezért gyalog vágtak neki az útnak, de megígérték, hogy pár napon belül vissza is térnek, addig pedig Athos és az emberei védték Satine-t.
- Aggódom, mester - szólalt meg Obi-Wan nagyjából egy órával az indulásuk után.
Próbáltak minél magasabbra felkapaszkodni a hegyen, Athosszal ki is szemeltek egy kis szirtet, ahonnan egy távcsővel igazán jó kilátás nyílt a búvóhelyre. Egyelőre azonban még elég messze voltak ettől a helytől.
- A figyelmedet a jelen kösse le, Obi-Wan – mondta Qui-Gon.
Obi-Wan mélyet sóhajtott – rengetegszer kapta meg ezt a figyelmeztetést. Már ki se kellett fejtenie, hogy mi miatt aggódik, a mestere tudta, hogy nem a jelenlegi feladatukkal kapcsolatos a dolog. Obi-Wan is tudta ezt jól. De úgy érezte, nem árt figyelni arra is, ami közeledik.
A menetelés sokáig tartott. De jobban illett rá a hegymászás kifejezés. Persze egy Jedinek meg se kottyanhat ilyesmi, a tűző napsütésben mégis úgy érezte az ifjú padawan, hogy soha nem érnek már el arra a szirtre, ahová tartottak. Amikor megérkeztek a bolygóra, Obi-Wan élvezte a nap melengető sugarait, most azonban már teljesen más véleményen volt. Örült volna egy kis szellőnek, néhány felhőnek az égen, egy kis zápornak, vagy egyszerűen csak sűrűbb lomboknak.
Ahogy így merengett, hogy mi minden lenne sokkal jobb a jelenlegi időjárásnál, Qui-Gon hirtelen hátrafordult, és a földre rántotta oktalan tanítványát.
Két lézernyaláb süvített el a fejük felett, és éppen csak elsuhantak felettük, a két Jedi máris talpon termett és kezükben ott búgott fénykardjuk. Mozgás után kutattak, de csak újabb lövések érkeztek, melyeket már fegyvereikkel hárítani is tudtak.
A lövések egyre csak záporoztak a Jedik felé, ők pedig próbáltak maguknak utat törni a lézernyalábokat kerülgetve. Lassan kibontakoztak az alakok, akik a sortüzet zúdították rájuk. Az arcukat ugyan nem látták, de egyértelmű volt, hogy ellenségek, és valószínűleg a lázadók közé tartoztak. Jó darabig patthelyzet állt fenn, de amikor kicsit a két Jedi állt jobb helyzetben, néhány lázadó fogta magát, felpattant a robogójára, és elhúzott Satine hercegnő búvóhelye felé.
Obi-Wan nem akarta, hogy még többen meglépjenek, egy ügyes ugrással a legközelebbi robogónál termett és fénykardjával könnyedén működésképtelenné tette. Még arra se volt ideje, hogy megcsodálja művét, amikor egy hatalmas robbanás a földre taszította – Qui-Gonnak sikerült néhány lövést olyan pontosan a robogók felé irányítani, hogy felrobbanjanak az üzemanyagtankjaik. Néhányan a lázadók közül eszméletlenül hevertek a porban, hárman azonban még nem adták fel a küzdelmet, folyamatosan lőtték a két Jedit.
Újabb robogók hagyták el a helyszínt, ezek is mind a búvóhely irányába indultak. Obi-Wan is egy pillanatra az épület irányába fordult, és egy vékony füstoszlopot pillantott meg a fák ágai között.
- Mester! – kiáltotta el magát, és a füst irányába mutatott.
Qui-Gon nem törődött a füsttel, valószínűleg jó oka volt rá. Obi-Wan viszont teljes mértékig meg volt győződve róla, hogy ez volt az a rossz érzése – a lázadók megtámadták a hercegnő búvóhelyét. A fiatal padawan gyorsan felmérte a terepet, és úgy vélte, itt már nincs rá szükség, mestere is boldogulni fog.
Felpattant egy nagyjából ép robogóra.
- Obi-Wan! – kiáltott rá Qui-Gon. – Maradj itt! Ez csak…
De Obi-Wan már nem hallotta a mondat végét, beindította a robogót, mely motorjának zaja elnyomta Qui-Gon hangját. Obi-Wan gázt adott, és elszáguldott a búvóhely irányába.
_________________
|

[kav12]

Qui-Gon kezdte a mondanivalóját.
- Én Satine közelében állókat figyeltem meg. Köztük voltak a testőrei, természetesen…
- Már megbocsásson, Jedi mester – szólt közbe Athos -, de az embereimet én is ellenőriztem.
- Maga talált valamit? – kérdezte úgy a Jedi mester, mintha azt várná, hogy a férfi talált valamit.
- Nem. – óhajtott Athos. - Maga?
- Én sem. Legalábbis, ha köztük van valamilyen áruló, akkor nyilván jól titkolja. Mindazonáltal nem csak a hercegnő környékét néztem, hanem több alattvalóját is, köztük a szakácsot, Ant Pekrest. Hátha nem akarja-e megmérgezni a hercegnőt. Azonban eddig nem. Máshol is keresgélt, Athos?
- Igen. – vágta rá a szőke hajú mandalór. – Ám még a tanácsadók közt sem találtam gyanús jelet, ami arról árulkodna, hogy valaki a hercegnő életére akar törni. Mindannyiuk védeni próbálják. És te, ifjú Jedi lovag? – fordult Obi-Wanhoz. – Te találtál valamit?
- Ami azt illeti, igen. – erre még Qui-Gon is felfigyelt annyira, hogy tágra nyílt a szeme. A kezeit az ölébetámasztotta, úgy figyelte padawanja szavait. – A pilóták közt, és még a szállítók közt keresgéltem, és találtam egy furcsaságot. Az egyik pilóta – megjegyzem, nem Aramis – rejteget valamit. Utánanéztem, de az csak egy Satine-os címer volt.
- Úgy tudom, most nem kéne semmilyen címert sem hordaniuk. – ráncolta homlokát az idősebb Jedi.
- Nem is hordta. – folytatta Obi-Wan. – Csupán el volt rejtve a címer a hajójában. Kissé gyűrött volt, és mintha ketté lett volna szakadva. Ám nem sokáig nézhettem, mivel a hajó tulajdonosa tudtán kívül néztem meg. – ekkor a terasz ajtajához fordult, mert megérezte valakinek a hangulatváltozását. Mestere is felfigyelt, és rögtön odaszaladtak, mire a hercegnőt, magát pillantották meg.
- Hát maguk már senkiben sem bíznak? Miért kémkednek az embereim után? – kérdezte sértett hangon. – Nincs magukban becsület? Miért vannak itt – hát ezt sem tudják?
- Azért vagyunk itt, hogy Kegyedet megvédjük – szólt közbe Obi-Wan. A hercegnő felhúzta a szemöldökét.
- A testőreim, és pilótáim is csak védeni akarnak engem. Akkor ők sem bíznak igazán, magukban.
- Hercegnő – próbálta nyugtatni Athos az említettet. – Kérem. Bocsásson meg nekünk ezekért a kellemetlenségekért, de szükséges minden óvintézkedés, hogy megvédjünk minden bajtól.
- Te is jól tudod, Athos, hogy ti elegendőek vagytok a védelemre. – a Jedik kissé furcsállták, hogy letegezte a testőrei kapitányát, ahogy korábban is.
- Minket is megtámadtak a merénylők, amikor idefelé jöttünk, hercegnő. – mutatott rá Qui-Gon.
- Igen. De én nem kértem a Jedik segítségét, Jedi mester. – vágott vissza Satine. – Úgyhogy, ha nem jönnek ide, akkor az a merénylet sem történik meg.
- Nem. Ez igaz. – mondta Qui-Gon. – Azonban, akkor a merénylőknek több idő jut ahhoz, hogy tervezzenek maga ellen.
- Tervezni? – csodálkozott Satine. – Mit?
- Hát azt, hogy hogyan tudják megölni magát. – szólt közbe Athos. - Elvégre ez a céljuk, nem?
Satine egy lemondó sóhajjal beismerte, hogy veszített. Ám nem adta fel.
- Akkor is! Itt elég nagy biztonságban vagyunk. Eddig nem ért merénylet. És nem is fog. ha lenne besúgó az emberek közt, akkor nyilván leadtak volna már minket.
- Próbáljon meg az ellenség fejével gondolkodni – mondta nyugtatóan Qui-Gon. Obi-Wan csendben van. – Nyilván ezt akarják elhitetni magával, hogy azt higgye, itt biztonságban van. És később jönnek a merényletek. Higgye el, szüksége van a segítségünkre. – lopva oldalra pillantott Athosra. Az ugyanolyan meggyőző arcot vágott, mint ő. A hercegnő még mindig megmakacsolta magát.
- Lenne egy ötletem. – szólalt meg Obi-Wan. Mindenki odafigyelt. Még Satine is érdeklődve nézte a fiatal férfit. – Mi lenne, ha mi – mutatott magára és Qui-Gonra – elmennénk innen, de nem messzire, csupán egy közeli helyre, ahonnét biztonságosan figyelnénk a hercegnőt, míg a merénylők azt hinnék, hogy elmentünk innen abban a hiszemben, hogy itt nem találtak ránk a lázadók.
- Ez olyan ötlet – vágott közbe Satine -, mint amikor valaki azt javasolta, hogy én egy nagyon biztonságos helyre – ami szerintem a palotám – bújjak el, persze jó messzire a palotámtól, míg egy hasonmásom ott marad, és ő vezeti addig a bolygó ügyeit. Én ebbe nem egyeztem bele. Ám ez remek ötletnek bizonyul. – szólt Obi-Wanhoz. – Ezt nem utasítom el, mivel így legalább ti is megbizonyosodhattok róla, hogy tényleg nincsenek a közelben lázadók. – Egy mérges pillantást vetett Athosra. – Még azok közt sem, akikben megbízom.
- Ez remek ötlet, Obi-Wan. – dicsérte meg Qui-Gon. – Akkor, ha Kegyed is beleegyezik, holnap indulnánk, és nem mennénk sehová, csupán a közeli erdő szélére. Ott ki tudnának alakítani nekünk egy kis házat? Nem kell nagy… - fordult Athoshoz.
- Hát, erről nem igazán tudok mit mondani. Nem értek az ilyesmihez, de megteszek minden tőlem telhetőt, hogy…
- Nem. – intette csöndre Qui-Gon. – Magának kell személyesen intézkednie. Más nem tudhatja meg, hogy elmentünk, csak mi négyen, akik most itt vagyunk. És holnap hamar el kell terjednie annak a hírnek, hogy mi innen távoztunk. Különben semmit sem ér az egész, ha titokban megyünk el innen.
- Értettem, Jedi mester! – biccentett Athos a férfi felé. A hercegnőhöz fordult, és meghajolt előtte. – Ha most megbocsájtanak, meg kell tudnom, hogyan kell létrehozni egy mobil-házat. Remélem egyszerűen… - azzal elsietett. Satine utánament, míg a két Jedi a teraszon maradt egy kis ideig, és nekidőltek a korlátnak.
- Mester. – szólalt meg a fiatalabbik. – Érzem, hogy valami nyugtalanít.
- Semmi különös. Csupán volt egy hasonló küldetésem még régen az én mesteremmel, Dookuval. Ott is hasonló helyzetben voltunk. Csak akkor kiderült, hogy mi voltunk túl paranoiásak.
- Értem. De tudom, hogy még valami aggaszt. – úgy beszélt az ifjú Jedi, mintha már mester lenne.
- Igen. Én nem igen bízok Athosban. Bár ezt ő nem tudja. És nem is kell róla tudnia. – itt a hangjában Obi-Wan kivette, amit ki kellett. Még jobban rátámaszkodtak a korlátra…
…mire az összedőlt.
Obi-Wan sajnos nem érzékelte úgy előre, mint Qui-Gon, így majdnem lezuhant, ám mestere elkapta a kezét. Felhúzta, mire Obi-Wan előhúzta fénykardját, és bekapcsolta, hogy körülnézzen. Ám nem volt senki, aki figyelné őket, és még egy lövés sem érkezett feléjük. Valószínűleg baleset volt. Erre Obi-Wan is gondolt, így eltette fegyverét, és megszűnt az a bizsergető hang, ami a kék színű szablyából áradt.
A Jedik szintén nyugovóra tértek, ám Obi-Wan nem tudott aludni. Mestere rég aludt. Ám Obi-Want nyugtalanította valami…
_________________
tcwirasok.blog.hu

[Obi-Wan]

Ahogyan a Jedik a leszállópályára léptek, elképesztő látvány fogadta őket. A palota környéke csodás látványt nyújtott ahogyan a hatalmas épületet körülvette a burjánzó természet és az óriási vízesés.
Az épületbe belépve is különleges látványban volt részük. Ahogy körülnéztek, látták ahogyan a nap besüt a szinte teljes egészében ablakkal borított falakon. Bevilágította a kőborítású talajt, és egészen a szemközt húzódó falakig mindent bearanyozott.
Mire az udvarhölgyek és a szolgák befejezték a hercegnő holmijainak elrendezését, és a Jediknek is megmutatták szálláshelyüket, már javában lemenőben volt a nap.
Qui-Gon a palota egyik erkélyén állt, a lemenő nap fényétől sárgásan fodrozódó vizet, és a lágy szellőtől finoman ringó fákat kémlelve. Régmúlt idők emlékei idéződtek fel benne, élete néhány fájdalmas mozzanatával vegyítve. Megrázta fejét, próbálta elhessegetni e gondolatokat. Ekkor pillantotta meg a hatalmas tisztáson fel-le sétálgató Obi-Want. Eszébe jutott, hogy egykor ő is olyan önfejű volt, mint tanítványa. Ez az emlék halvány mosolyt csalt arcára.
Sötétedés után, a vacsora következett, ahol a két Jedi és Athos a jövőbeli teendőkről tanácskozott:
- Szóval, mit tervez a jövőre nézve? - kérdezte Qui-Gon.
- Véleményem szerint először belső nyomozást kell indítanunk, hisz nem tudjuk, kire kell figyelnünk, és természetesen addig mindenkire gyanakodunk a hercegnő környezetében. Ha ez nem vezet sehová, úgy vélem a Concordián kellene folytatnunk. Ez a Mandalore egyik holdja. De sajnos mivel önálló kormányuk van, kötelességünk tájékoztatni odautazásunkról a hercegnőt. - felelt Athos.
- Ez ésszerűnek tűnik, bár azt hiszem nehéz lesz biztosítani a hercegnő védelmét, amíg nem tudjuk, kitől vagy mitől kell megvédeni őt. - vélekedett az ifjú Jedi.
- Egyetértek Obi-Wannal. Ketté kell válnunk, ami nem lesz egyszerű, hiszen a hercegnő mellett ugyanolyan biztosnak kell lennie a védelemnek, mint mielőtt a Concordiára indulunk, nehogy egy informátor következtében ekkor csapjanak le a hercegnőre - ekkor Qui-Gon Obi-Wanra tekintett. -, ám ehhez meg kell találnunk a személyt, aki elég megbízható és erős ahhoz, hogy bármilyen veszélytől megóvja Satint - fejezte be az idősödő Jedi-mester mondanivalóját, egy kortyot hörpintve poharából.
- Igen - kezdte Obi-Wan elgondolkozva. -, de először mégiscsak meg kellene próbálnunk azt a belső ellenőrzést, hátha jutunk valamire, nem?
- Valóban. És ha ezzel nem járunk sikerrel, még mindig folytathatjuk a Concordián. - állt fel helyéről Athos.
Ezzel a végszóval fejezték be tanácskozásuk. Ezután Obi-Wan, Qui-Gon és Athos is aludni tért.
A hét elkövetkező néhány napja viszonylag eseménytelenül telt, mindhárman csendes megfigyelést folytattak. Egy csillagos éjszakán az egyik erkélyen vitatták meg, mire jutottak...
_________________
A ló olyan a lovas számára, akár a Jedi számára az Erő. Ez ad értelmet az életének, ez a küldetése...amit követnie kell az ösztöneivel és teljes lelkével.

[Lara]

Mestere nem szólt semmit, a tekintetét valahova előre fókuszálta, Obi-Wan gyorsan belőtte, hogy mit is kell nézni, és ekkor döbbent rá, hogy a hercegnő ismét megszólalt.
- Azért ezen a nem túl kellemes helyen kellett találkoznunk, mert a palota nem a legbiztonságosabb a számomra. Legalábbis a testőreim így vélik – a teremben tartózkodó mandalore-iak mind lesütötték a szemüket.
- Berendeztünk a közelben egy kényelmesebb rezidenciát is a hercegnő számára, természetesen a munkálatokat a legnagyobb titoktartás övezte – vette át a szót a férfi, akivel Satine a Jedik érkezésekor tárgyalt. – A nevem Athos, a hercegnő testőrségének kapitánya vagyok.
A két Jedi biccentett egyet-egyet a testőr felé.
- Biztosak benne, hogy a titoktartásban csak megbízható személyek érintettek? – kérdezte Qui-Gon. – Nincs kizárva, hogy a lázadóknak van egy informátora az udvarban.
- A személyzet nevében kikérem magamnak! – csattant fel Satine. – Mindenkiben megbízok, aki közel áll hozzám.
Athos sokatmondó pillantást vetett Qui-Gonra, melyből a Jedi rögtön leszűrte, hogy bizony már neki is megfordult a fejében az az eshetőség, hogy a személyzet tagjai közül valaki áruló lett. De úgy tűnt, a hercegnő erről tudomást sem akart venni. És ennek nagyon határozottan hangot is adott.
- Hercegnő – hajolt meg mélyen a lány felé Athos. –, talán ideje lenne indulni.
Satine szó nélkül felállt ideiglenes trónjáról és két udvarhölgyével és két testőrével a nyomában távozott a helyiségből. Athos hátra maradt, hogy megvitasson néhány dolgot a Jedikkel.
- Ön hamar átlátta a helyzetet, Jedi mester. – suttogta Athos. – De úgy kell tennünk, mintha senkit nem gyanúsítanánk az udvarból. Nehogy elijesszük az illetőt.
- Ne aggódjon, kapitány – mondta Qui-Gon. – Azért vagyunk itt, hogy feltűnés nélkül oldjuk meg a problémát.
- Némiképp megnyugtat a jelenlétük. A hercegnő sajnos nem akarja elfogadni, hogy a veszély valódi. Pacifista nézeteinek köszönhetően el se tudja képzelni, hogy létezhet olyasvalaki, aki direkt veszélybe sodorná más életét.
- Így kicsit megnehezíti a dolgunkat – mondta halkan Obi-Wan.
- Az ifjú Jedinek igaza van – helyeselt Athos. – A hercegnő tudta nélkül kértük a Jedik segítségét is.
- Hadd találjam ki – bólogatott Qui-Gon. – Képmutatásnak véli, hogy fénykarddal őrizzük a békét és az igazságot? – Athos csak bólintott.
- Nem azért jöttünk, hogy barátkozzunk vele, mester – mondta Obi-Wan. – Csak megvédjük.
- Bízzunk benne, hogy legalább a védelmezésben sikerrel járnak – Athos mélyet sóhajtott, aztán megszaporázta lépteit.
A két Jedi néhány méterrel lemaradva követte őt, és egy kisebb hangárba jutottak. A szerelők az utolsó ellenőrzéseket végezték az apró gépen, melynek burkolatán nem szerepelt se a hercegnő, se Mandalore címere, nehogy ezzel is magukra vonják a lázadók figyelmét.
Athos a rámpánál bevárta a két Jedit, majd a pilótafülke felé irányította őket, hogy még véletlenül se zavarják a jelenlétükkel a hercegnőt. Azt ígérte, hogy hamarosan ő is csatlakozik hozzájuk.
A pilótafülkében két férfi tevékenykedett. A Jedik érkezésére csak a pilóta figyelt fel, rögtön felpattant a helyéről, és máris nyújtotta a kezét Qui-Gon felé.
- Aramis vagyok, én leszek ma a pilótájuk – mondta szélesen vigyorogva. Obi-Wan rögtön megállapította, hogy ez az első alkalom, hogy a férfi személyesen találkozik Jedivel. És rögtön kettővel. Nagyon izgatott volt emiatt.
Qui-Gon kedvesen fogadta a szívélyes üdvözlést, amit a hercegnő ugyan elmulasztott, de ez a pilóta bepótolt.
- A nevem Qui-Gon Jinn. Ő pedig a tanítványom, Obi-Wan Kenobi – Aramis lelkesen kezet rázott Obi-Wannal is, majd elfoglalta a helyét a vezérlőpultnál.
- Két perc és indulunk – mondta Aramis. – Remélem, élvezni fogják az utat.
Qui-Gon és Obi-Wan helyet foglaltak a pilóták mögött.
- Remélem, nem lesz túl eseménydús – mondta Qui-Gon.
- Magánál a pont, Jedi mester – vigyorgott Aramis.
Az apró hajó egy igazán kellemes kis vidékre repítette utasait. Obi-Wanban ugyanazt a harmonikus érzést keltette, mint az űrkikötő. A fák lombja lassan lengedezett a kellemes szellőben, és az erdőt kettészelő folyó lágy hullámai úgy csillogtak a napfényben, mintha kincseket rejtenének. A víz felett elsuhanó hajó hangos dübörgése felzavarta a part mentén pihenő madarakat, melyek rögtön továbbálltak.
Talán fél órát repültek a folyó felett, egészen egy vízesésig, mely a Mandalore egyik legmagasabb hegyéről zubogott alá. A vízesésnél a hatalmas tisztáson egy kicsinek éppen nem nevezhető épület állt. Ennek a leszállópályáját vették igénybe ők is.
Aramis zökkenőmentesen tette le a gépet, majd elégedett mosollyal a Jedik felé fordult.
- Egy Jedi sem csinálta volna szebben – mondta.
- Nem bizony, barátom – állt fel a helyéről Qui-Gon, majd Obi-Want maga elé terelve távozott a pilótafülkéből, de még hallották, ahogy Athos rápirított a fiatal pilótára.
_________________
|

[Obi-Wan]

Obi-Wan az út hátralévő részében gondolataiba mélyedt, fel sem fogta szinte, hogy merre járnak. Azok a makacs kérdések nem tágítottak elméjéből: "Vajon ki, és miért követte őket? Vajon mi lesz a feladatuk?És vajon miért kellett a hercegnőhöz menniük? És..."- Ám ebben a pillanatban mestere megnyugtató, de kissé sürgető hangja rántotta vissza a valóságba:
- Obi-Wan! Jössz? - kérdezte mestere.
- Öhm...igen! Természetesen! Elnézést, mester! - válaszolta.
Qui-Gon nem felelt, csak rosszallóan megcsóválta fejét, amiből Obi-Wannak nyilvánvalóvá vált: mestere ismét helyteleníti, hogy megint nem figyelt a környezetére.
Ahogy Obi-Wan kiszállt a suhanóból és körülnézett, egy egyszerű parkolót pillantott meg. Kissé meglepődött, mert arra számított, hogy egy kis koszos, eldugott helyre mennek. Persze azt is el kell ismerni, hogy mégiscsak egy hercegnőről van szó. Obi-Wan meg volt róla győződve, hogy egy ekkora bolygó hercegnője igenis öntelt, és rossz természetű.
- Innen gyalog megyünk - mondta a mandalore-i férfi.
A két jedi és vezetőjük szűk utcákon haladt végig, de a mandalore-i végig aggódva tekintett körbe minden kereszteződésnél. Qui-Gon és Obi-Wan is sejtette ennek okát.
Az ifjú padawant ismét elbűvölte a város zsongása és lakóinak sokszínűsége. Qui-Gon ismét egy megróvó pillantásra készült tanítványa felé, ám ekkor valaki egy lövést irányzott vezetőjük felé. A lövés a férfitől 20-30 centire csapódott be, erre mindenki az utcákon megdermedt és rémülten tekintett körbe. A két Jedi szinte egyszerre nyúlt fénykardjáért, ám a támadót sem ők, sem mások nem pillantották meg. Valószínűleg profi fejvadász lehetett, és csak véletlen hiba volt, hogy merénylete nem sikerült.
A mandalore-i férfi szinte már remegett. Qui-Gon miután visszatette fénykardját az övére, megnyugtatóan a rémült férfi vállára tette kezét, és így szólt:
- Menjünk tovább. Nem valószínű, hogy újra megpróbálja. Túl sokat kockáztatna. Bárki is támadta meg, valószínűleg elmenekült.
A férfi csak bólintott, de nem szólt egy szót sem.
Az elkövetkező szakaszon a városban lejjebb ereszkedtek, majd a férfi többször körbetekintett, és egy szűk utcába fordult. A két Jedi követte. A férfi egy jelentéktelennek látszó ajtónál megtorpant, majd így szólt:
- Kérem kövessenek! Megérkeztünk!
Majd egy retinavizsgálat után az ajtó kinyílt. Az ajtón áthaladva egy előcsarnokban találták magukat. Félhomály volt, de másodpercekbe telt, míg szemük hozzászokott az erős napsütés után. Aztán egy új szobába léptek be. A szűk és sötét előcsarnok után világosnak és tágasnak találták ezt a termet.
Ahogy körültekintett a két jedi, megpillantották a hercegnő szolgáit, és magát a hercegnőt is.
Körülbelül egyidős lehetett Obi-Wannal, szőke haja egészen érdekesen volt összefogva, és karcsú alakját szépen kiemelte ruhája, amely ugyan egyszerű volt, de nagyon elegánsan mutatott a fiatal hercegnőn. Világoskék szemében némi aggodalom csillogott, ahogy egyik alattvalójával tárgyalt. Ő egy emelvényen ült, alattvalója féltérdre ereszkedve nézett fel rá. Láthatóan a jövevények egy valóban fontos eszmecserében zavarták meg, mert még így szólt:
- Ez roppant aggasztó! - ám ezután már új vendégeihez fordult, és a mandalore-i férfi, aki idáig elvezette őket, megszólalt:
- Hercegnő! A jedik megérkeztek! - mondta, ám ekkor Obi-Wan magához ragadta a szót egy meghajlással egybekötve:
- A nevem Obi-Wan Kenobi, én...- ám ekkor mestere, aki eddig csöndesen várakozott, most Obi-Want egy határozott mozdulattal felhúzta a meghajlásból, és megszólalt:
- Qui-Gon Jinn, Jedi-mester vagyok, Obi-Wan pedig a padawanom. - Obi-Want most is nagyon zavarta, hogy mestere ismét kihangsúlyozza, hogy ő bizony még csak padawan. De Qui-Gon folytatta - bocsásson meg heves természetéért, hercegnő - itt Obi-Wanra emelte tekintetét, hogy tanítványa érezze szavainak súlyát -, de még ifjú, sokat kell tanulnia.
A hercegnőnek önkéntelenül is mosolyognia kellett, amint Obi-Wanra tekintett, aki gyilkos pillantást lövellt mestere felé, láthatóan zavarta, hogy mestere ismét "megalázza". Ekkor azonban a hercegnő ráeszmélt, hogy e humoros jelenet közepette elfelejtett bemutatkozni:
- Elnézést faragatlanságomért, Satine Kryze vagyok. Mandalore hercegnője - ekkor a mandalore-i férfihez fordult -, simán ideértetek?
- Hát...nem mondanám. Követtek minket, de leráztuk, majd az egyik utcában majdnem lelőttek. De mint látja, sikerült ideérnünk.
A hercegnő elhallgatott...láthatóan ő is gondolataiba merült.
Obi-Wan ugyan próbált magán uralkodni, de egyre inkább érdekelte, hogy mi lesz a feladatuk. Igaz, azt is tudta, hogyha most engedne a csábításnak, és átugrana az ismerkedésen, akkor valószínűleg mestere rendesen ráripakodna, így inkább a teremben honoló csöndben ő is saját gondolataira összpontosított.
Ebben a pillanatban rá kellett ébrednie, hogy nem így képzelt el egy hercegnőt. Satinen az önteltség legkisebb jele sem mutatkozott, és egyáltalán nem volt rossz természetűnek sem mondható. Sőt! Be kellett vallania magának, egészen rokonszenvesnek találta a hercegnő személyét. Bár ekkor még nem érzett semmi többet iránta.
Ekkor mestere a vállára helyezte kezét, ami ugyan nagyon megnyugtató érzés volt, de ismét visszarántotta a valóságba...
_________________
A ló olyan a lovas számára, akár a Jedi számára az Erő. Ez ad értelmet az életének, ez a küldetése...amit követnie kell az ösztöneivel és teljes lelkével.

[Wilwarin]

Obi-Wan lopva felsandított mesterére. Qui-Gon rezzenéstelen arccal, nyugodtan ült a helyén, vezetőjük mögött. Nem látszott rajta az az izgalommal teli várakozás, amely Obi-Wanon mindig eluralkodott egy-egy küldetésük kezdetekor. Ő maga alig várta, hogy végre megérkezzenek, és megtudja, hogy pontosan mi is a feladatuk. Qui-Gon biztosan tudta küldetésük célját, csak még nem látta elérkezettnek az időt, hogy elmondja neki. Obi-Wan már megszokta, hogy mestere csöndes, türelmes ember, és megpróbálta elfogadni, hogy néha várnia kell szavaira.
Unalmában előrehajolt ülésében, és a navigációs ezközöket kezdte el tanulmányozni. A mandalori férfi rápillantott, és Obi-Wan meglátta szemében az idegesség szikráját. Mitől tarthat ennyire ez az ember? futott át a fején. Érezte, hogy Qui-Gon keze megnyugtatóan a vállára nehezedik. A Jedi mester csendesen megszólalt.
- Pilóta, azt hiszem követnek minket.
Obi-Wan és a mandalori férfi egyszerre néztek a radarképernyőre, amelyen egy apró, halvány pötty bukkant fel, nem messze a suhanó jelárnyéka mögött. Vezetőjük élesen oldalra rántotta a botkormányt, és irányt változtatott.
- Ez nagy baj. - szűrte a fogai között. Qui-Gon a radarképernyőt tanulmányozta.
- Le tudja rázni? - kérdezte végül. A mandalori bólintott. Újabb éles, hirtelen manőverek következtek, így Obi-Wan kénytelen volt hátradőlni az ülésében, és a biztonsági öv védelme mellett megkapaszkodni. Hátrapillantott, de nem látta sehol az állítólagos, őket követő járművet. A menetszél az arcába fújta padawani tincsét, és amikor visszafordult, könnyet fakasztott a szeméből.
- Sikerült? - kérdezte vezetőjük, úgy lihegve, mintha kilómétereket futott volna. Qui-Gon visszanézett.
- Eltűnt. - állapította meg. - Különös… jobb, ha minél hamarabb odaérünk a harcegnőhöz.
- Egyetértek. - vágta rá a mandalori, és nagyobb sebességre váltott. Obi-Wan úgy érezte, mindjárt megfájdul a feje az abban cikázó temérdek kérdéstől…
_________________
"Az igazságnak örül az elme, de nem mindig örül a szív."

[Lara]

Az űrhajó a bolygónak azon az oldalán lépett be a légkörbe, ahol éppen nappal volt. A napsugarak megcsillantak a hibátlan, krómozott burkolaton, messziről olyannak tűnt a jármű, mint egy fénygömb.
Verőfényes napsütés volt.
A hajó elszáguldott egy erdő felett, megriasztva az ott élő lényeket.
A Mandalore egyik városának űrkikötője felé tartott, fedélzetén két Jedivel és a megszokott személyzettel. A pilóta könnyedén beállt a hajóval a dokkba, majd a lenyíló rámpa tetején megjelent egy fiatalember. Haját rövidre vágva hordta, kivéve egy hosszú fonatot, amiről könnyedén fel lehetett ismerni a Jedi-tanítványokat. A kezét szemellenzőként használva körbekémlelt, a dokk körül helyiek, idegenek és droidok nyüzsögtek, senki sem foglalkozott az ő érkezésükkel, talán el is feledkeztek róla, hogy két Jedit hívtak ide a Galaxis szívéből, Coruscantról.
- Obi-Wan! – szűrődött ki a mély, megnyugtató hang a hajó belsejéből. A fiú eltűnt odabent, aztán fél perc múlva visszatért a rámpára, és elindult lefelé, miközben egy sötét köpenyt próbált magára erőszakolni.
Olyan jó idő volt. A köpenyben azonban már nem kellemes simogatásnak érezte a napsugarak melegét, hanem izzó tűk szúrkálásának.
A rámpáról leérve megpillantott egy droidot, ami éppen a holmijukat pakolta ki a hajó rakteréből. Obi-Wan már égett a vágytól, hogy végre kapcsolatot teremthessen a számára idegen bolygó valamelyik teremtményével, ezért megszólította a droidot, ami szó nélkül kikerülte őt és a rámpa aljához libegett, ahol lepakolta a csomagokat, majd elszlalomozott a tömegbe.
Obi-Wan csalódottan bámult utána, észre se vette, hogy valaki odalépett mellé, csak arra eszmélt fel, hogy valaki a vállára tette a kezét.
- Ha nem tévedek, te vagy az egyik Jedi – szólalt meg az egyenruhás idegen.
Obi-Wan a férfire emelte tekintetét, majd bólintott. Azon járt az esze, hogy a mestere biztos kioktatná, ha tudná, hogy már megint mennyire megfeledkezett a környezetéről. Mint amikor legutóbb beleesett abba a folyóba, és nem csak ő ázott ronggyá, hanem minden holmijuk, amit ő cipelt. De hát olyan hirtelen bukkant fel az a vadállat, hogy már nem tudott kitérni előle…
- És hol van a mestered?
Obi-Want kissé bosszantotta, hogy mindenféle bemutatkozás nélkül megállapította róla egy laikus idegen, hogy ő bizony még csak tanítvány.
- Qui-Gon Jinn vagyok – jelent meg a rámpán az idősödő, hosszú hajú Jedi-mester. Könnyed léptekkel sétált le a rámpán, majd Obi-Wan mellett torpant meg. Egy futó pillantásra méltatta csak tanítványát, de Obi-Wan már ebből tudta, hogy mestere mindent tud arról, amit ő annyira szeretett volna eltitkolni előle. – Ő pedig a tanítványom, Obi-Wan Kenobi.
- Üdvözlöm önöket a Mandalore-on, Jedi-mester – biccentett a férfi. – Már vártuk önöket.
- Van valami fejlemény az ügyben?
- Sajnálom, de nem vagyok felhatalmazva rá, hogy bármit is közöljek önökkel. Csak elkísérem önöket a hercegnő ideiglenes szállására.
Obi-Wan kérdő pillantást vetett mesterére, de úgy tűnt, hogy Qui-Gon képes türelmesen várni addig, amíg a hercegnőhöz érnek. A Jedi-mester, oldalán tanítványával, beszállt a mandalori férfi suhanójába és megkezdték útjukat az ideiglenes szállásként emlegetett hely felé. Idegenvezetőjük gyakran ellenőrizte, hogy követik-e őket, de amikor Qui-Gon kijelentette azon a megnyugtató hangon, amin csak ő volt képes megszólalni, hogy senki sincs a nyomukban, a férfi paranoiája némileg elapadt.
Obi-Wan pedig unatkozva nézegette a tájat...
_________________
|

[Lara]

Mivel az én fejemből pattant ki az ötlet, bevállaltam a bevezető megírását, ez tényleg csak egy rövid kis rész, utána jöhetnek a folytatások.
_________________
|